| Üzenet |
Néhány fórumon 2005 óta elhelyezett témába illõ "termék" a mellékletben, illetve itt:
orcsány1.gif: Választék? (2005. szeptembere táján "csináltam"
Gyurcsány_Gates.gif: Mindkettõ milliárdos (2005. nyara)
Íntelem a jelöltekhez a választópolgártól
1. Az ÖNbizalma nem feltétlenül az én bizalmam
2. Az ÖNtudata nem feltétlenül az ÖN tudása
3. Az ÖN ereje és ÖNereje kevés, az én erõmre is szüksége van
4. ÖNhittsége helyett az kell, hogy én higgyek ÖNnek
5. ÖNkéntes és ÖNkénytelen szolgálat, s hogy én ne legyek kénytelen kiszolgálni
6. Ha ÖN ÖNtelt, én tele leszek ÖNnel
7. Az ÖN érdeke nem az ÖNérdeke, hanem az én érdekem
8. Az ÖN ÖNcélú célja nem az én célom
9. Nem legyen ÖNámító, engem se ámítson
10. Ha ÖNtörvényû, az nem az én törvényem
11. Ha nem ÖNfejû, az én fejemmel gondolkodik
12. Ha ÖNzõ, nem ÖNzetlen, nincs esélye hogy gyõzzÖN
"Versek":
A Honatyaföld
Mit nekem ti zordon nagy pártoknak
Ígérettõl hemzsegõ portája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S nemzetem gyõzelmedet nem várja?
Lenn a ország még dolgos vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönökbe illendõk vezetnek?...
Bár nekik ezt mégis nem kívánom.
Felröpülök ekkor gondolatban
Túl pártokon hazám érdekébe,
S megfáradva néz rám a Gyurcsánytól
Az Orbánig nyúló ország képe.
Pénzhiányos nép felett kolompol
Az ország sok önjelölt atyája;
Szavazáskor hosszú listát túrkál:
Keskeny ösvény kettõs ága várja.
MIÉPesek nyargaló futása
Zúg a szélben, szavaik dorognak.
Centrumosok kurjantása hallik:
Álljunk végre neki a dolognak.
Madarak a szellõk lágy ölében -
Kovács Pistit egyre feljebb húzza:
Sültgalambot kínálnak ebédre
A menüt kunczogás koszorúzza.
Próbálkoznak zöldes párttagokat
A narancsok esti szürkületben
Elterelni nem nyílvános útra:
Valós céljuk így durván fellebben.
A pártokon túl az ország mélyén
Áll magányos választópolgára;
Látogatják a gyõzittas pártok,
Parlamentbe menvén a homályba.
A nemzetnél törpe jövedelem
Játszadoznak vele a homokban;
Odafészkel rá hatalmi vércse
Ellenzéktõl nem háborgatottan.
Ott tenyészik döntõ szavazással
Családot is meg-megosztó sora
Megannyi sok ellentmondó recept;
Magát dícsérõ pártok tábora.
Messze, hol a jólét földet ért már,
A homályból a szolgálat orma
Néz, s ránkmerengve csendesen ezt súgja:
Parlament nem hatalmának tornya
Eltelt megint négy év, s ím fontosak lettünk!
Eddig voltunk csürhe, nem több mint egy horda...
Sorsunknak kovácsa, országunk jövõje
Lehet ilyen pártok kovászának joga?
Pest, 2006. március
Kongresszusi hétvége (2005. június)
Ég a kongresszustól minden pártnak tája
Tikkadt küldötteknek be nem áll a szája;
Nincs egy árva mondat a sok közt kelõben,
Ám néhány értelme lóg a levegõben.
Padok hûvösében tíz-tizenkét titkár
Hortyog, mintha venne elnökérõl mintát;
Hej, pedig üresen, vagy félig írottan
Választói ívek laposodnak ottan.
Ösztövér karmester , hórihorgas orral
Mélyen néz szemükbe, talán bosszút forral
Óriás szunyognak képzelni valaki.
Ki a küldötteknek vérit most szíja ki.
Mellette az elnök - mindenre felelnek
Küldöttek hadával háborúra kelnek:
De felült egy nõ a küldöttek nyakára,
Nincs, ki elõnyt nyerjen hosszú országlásra.
----
Itt van már a másik, jobbos pártnak hada,
Illatos messzirõl mint a forszájt-szaga
Délcegen vitatja a másik morálját,
Nem nézi tükörben a saját orcáját -
És utána csalfa, számító legények
Országlásra máris, azonnal mennének.
Nézi a nép nézi, s dehogy veszi észre:
Ez a játék bizony neki megyen vérre.
- Hé, elit! melyik út megy Európába? -
Kérdik sokan félve, nem amúgy félvállra;
De a szó õnekik bizony nyiklik-nyaklik,
Meg sem döbbentek rá, sõt belül sem hallik.
- Hm, elit én! - ígyen bizonygat magában,
- Hát ki volna úr más széles e hazában? -
Magabiztos ember, a vállalkozó társa,
Ki a másik pártnál a tagságát váltja?
---
Megvolt a kongresszus, csillapul morajja:
Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
A küldött meg búsan hazafelé ballag,
Vaskos szitkaitól messze reng a parlag;
Mint komor bikáé, olyan a járása,
Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühébe,
Csaknem összeroppan az ország reménye.
Pro...
Apuci bányája,
Anyuci szõlõje,
Az ország kárára
Tömött a böndõje.
Támasza Pozsgay,
Megvédik Áderek
Gyûlnek a pontjai:
Jobb lenne Bo Derek.
... és Kontra
Három egész nyolc milliárd
Az õ magánvagyona,
Egy év alatt száz millkóval
Az meg is gyarapoda.
Ha én ilyen buta lennék:
Alig három százalék;
Inkább áramot vezetnék,
Vagy sújtson a bányalég.
2005. június
Ihaj!
Nyári napnak keddi délutánján
Megállék az Alkotmány útjánál
Ott, hol az Országház áll elébe,
Mint a fejsze nyeletlen fejébe.
Az utca oly simán, oly nyitottan
Javasolt már unalmas-kopottan
Nem akarta, hogy a választása
Megbotoljék útja kátyújába.
Jelölõívén a tollvonások
Többezer krikszet-krakszot jártak.
Szinte hallott agitprop csengése
Mint a népfront akarat jelzése.
Ahol álltam, vörös bársony-szõnyeg
Volt terítve, s tartott emelvénynek,
Melyen a választott párti-rendek,
Mint sasok a koncon, veszekedtek.
Tú a termen béna félhomályban
Bajszos ember: benne bátorság van,
De az alkotmány nem fér fejébe,
S olyan, mintha fogyna s fogyna népe.
Másfelöl, a másik frakciónál,
Idegen s független emberfalkák,
Köztük csak egy út van, azon át
Látni távol kis országunk Solymát.
Nehéz órák szép emlékeképen
Újságírók húztak át a téren.
Legmesszebbrõl rám merengve néztek
Ködön át a színig magyar népek
Nincsen baj. Az elvárható rendbe
Az egyik párt sokszor füttyentett be.
Nagy távolban eleink tartása
Olybá tûnt, hogy nem is volt botlása.
Túlnan, szemben átellenben épen
Menyecske jött, párttagkönyv kezében.
Tagkönyvét már majd felszeletelte,
Szétnézett és már döntött sietve
Ottan bénán, megeredve álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Fejem szöges ellentétbe szédült
A parlament örök veszekedésétül
Oh honatyák, oh dicsõ honatyák!
Mely nép merne gátat tenni alád?
Mily nagy vagy te! mentül inkább beszélsz,
Annál kevésebbet, hamisabbat regélsz.-
Öt perc múlva értem a szobába
Friss hírekbõl kevert médiacsatára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Forgyogott az indulat mibennünk.
Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény pártok, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla.
S õk a föld legharácsabb borja."
Pár perc múlva bõsz beszédembõl
Pandúr csengõ megrázása vert föl.
Jön az elnök! Jön az elnök! hangzék,
S sólymot láttam, ahogy kitekinték.
Mint a gyõztes, ki vesztette jármát,
Kilépett a tákolt alkotmányon át,
Csinnadrattával törte át a gátot,
Meg akarta váltani az országot!
(B)Pest, 2005.06.10. |
