Szülinapomra
(József Attila után szabadon)

Tizenhét évesek vagyunk.
Amit magunk után hagyunk,
Érdem?
Kérdem...

Rendszert váltottunk, annyi szent,
Érkeztünk mi, sok komcsi ment.
Van még
Elég.

Mi tudtuk még hol a helyünk,
Egy eszme volt s okos fejünk
Tele
Vele

Lehettünk volna sportolók,
Nem ily országos széltolók,
Hiú
Fiúk.

Hazánkért küzdeni: derék!
De egy dolog még kellenék
Nagyon:
Vagyon!

Mivel pedig nem lepkefing
A néphatalmi marketing,
Ezért
Vezért

Választottunk ott legfelül
Ki majd tévedhetetlenül
Utat
Mutat.

Hol libsi, hol konzervatív
Polgári volt a leitmotív,
Ez is,
az is,

Bár hittünk még (a szív vezet)
Másképp döntött a szervezet
Fura 
Ura.

Begyógyulnak a sebhelyek,
Kiléptek mind a seggfejek
Szerény
Remény...

Később Simicska, Torgyánék,
Megannyi fájó, bús emlék
Fakult
A múlt.

Tizenhét esztendő után
A fél ország csak néz bután:
- Mi lesz,
Fidesz!?

Köszöntöm hát e tó jegén
Őket, kit jégre vittem én:
Szevasz
Te fasz! 

Népem vezetni (ez jogom),
Orránál fogva én fogom.
Az ám,
hazám!